Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9. fejezet

2012.11.25
Kushina dúlva fúlva kötözte be a sebét, miközben a fortyogó lábast figyelte. Hogy lehetett ekkora idióta, hogy aggódhatott a férfiért? Mi ütött belé? Soha, de tényleg soha még hajlandóságot sem érzett arra, hogy egy férfit megsajnáljon és aggódjon érte. Még Pein iránt sem aggódott, ennyire nem... 
- Mozogjatok, még ma fejezzétek be!  - utasította a szőnyeget súroló két férfit dühében. 
Hogy a francba jutott eszükbe csatázni,? Jó, oké hogy rég nem találkoztak, és ki kellett élniük az idióta hím verekedésüket. De miért pont az ő nappalijában? És ki akkora idióta, hogy ilyenkor a csata hitelességének a kedvéért művért használjon? És még le is nyeljen belőle a csata hevében egy jó nagy adagot?!
- Franc belétek.  
Levágta az asztalra a kötszert, majd a lábashoz lépe levette a fedőt és kavargatni kezdte. Valamivel el kellett foglalnia magát, ha továbbra is életben kívánta hagyni őket. 
Kijön egyáltalán a szőnyegből a vér? És a TV-vel mi lesz? Hogy fogja megmagyarázni Peinnek, hogy mi történt, amikor a kedvenc műsorát akarja nézni? Eszetlen, idióta barmok! A frászt hozták rá. 
Eközben a két férfi igen szorgalmasan súrolta a szőnyeget. 
- Még jó hogy kapcsoltál - ismerte el Minato Fugaku tehetségét fellélegezve. 
- Ja. De kicsit meglepő, hogy bevette ezt a kis mesét. Ki lehet ekkora idióta? 
- Azért csak szépen a szavakkal, Fugaku. Az az idióta még mindig az én életpárom. Vetted? - morgott rá mély, torokból jövő hangon, hogy csak a férfi hallhassa. 
- Sajnálom, Minato - dobta el a kefét és törökülésbe vágta magát. 
Minato bólintott, majd követte barátja példáját. Vetett egy pillantást a szőnyegre. Ahhoz képest, hogy mekkora felfordulást csináltak, egész szépen helyre hozták a szőnyeget. A szer, amit Kushina jó formán hozzájuk vágott, egész szépen helyre hozta, és még a vért is teljes mértékben eltüntette. Hajlott arra gyanakodni, hogy nem véletlenül tartottak otthon ilyen szert, de ez azt jelentette volna, hogy Kushina családja titkol valamit, és az a valami létfontosságú lehet az ő és a lány életében is. 
Így hát nem is gondolkodott tovább ezen. Nyilván megszokott dolog lehet, hogy olyan tisztítószert tartsanak otthon, ami szinte magába szívja a vért. Ez minden háztartásban természetes, nem? Még szép hogy igen! 
Ebben a pillanatban Kushina lépett be a nappalinak becézett csatatérre. A két bűnös rögtön felpattant és felkészültek a menekülésre. A mai akciójuk után nem számítottak semmi jóra. Hogy is mertek volna?  
Kushina a kezében egy tálcát tartott, s szemeivel szinte felnyársalta a férfiakat.
Jelentőség teljesen mérte végig a a szobát. Minato és Fugaku szűkölve toporogtak, fogalmuk sem volt mire készülhet a lány. Ebben az állapotban - beszélték meg, miután Kushina takarításra fogta őket - kiszámíthatatlan volt.  Olyan természet feletti erővel verte le őket a sárgaföldig, hogy Fugaku fel vetette az ötletet, hogy lehet hogy Kushina vámpír. Ám rögtön meggondolta magát, miután Minato egy nyaklevessel észhez térítette azzal a felszólalással hogy: Ilyet még  viccből se mondj!
- Jó - dobta le a tálcát Kushina az asztalnak becézett törmelékre. 
Minato Fugakura pillantott, tudni akarta mit reagál a másik, ám az csak a vállát vonogatta tanácstalanul. Nem igazán tudta hová tenni a lány viselkedését, és nem is akarta. Elég gondja volt így is, Minatora hárította ezt a feladatot, fejtse meg ő. 
- Kiszámíthatatlan - tátogta a szőke felé. - A te párod - vont vállat. 
Épp hogy vissza fordult az Uzumaki felé, egy villa suhant el közvetlen közel a feje mellett. Abban a tizedmásodpercben lepergett előtte az egész élete, s amint találkozott a pillantása a lányéval, a maradék hátralévő élete is elsuhant lelki szemei előtt. 
A villa remegve fúródott a falba. Minato elhátrált az Uchihától, hogy ha netalántán Kushina újabb gyilkos akciót indít ellene, ő ne legyen a hatósugarában. 
Fugaku rémülten pislogott az elszánt lányra. 
- Minden rendben? - köszörülte meg a torkát Minato, hogy oldja a feszültséget. 
- Nem vagyok hülye - fordított nekik hátat Kushina, s vissza sétált a konyhába. 
Fugaku sóhajtva túrt fekete hajába, levetette magát a földre. Nem igazán tudta hogy kell viselkedni ilyen szituációban, már pedig az élete során több száz szituációban részt vett, még olyanban is, amire azt hitte az élete utolsó pillanata. 
Pillanatnyilag úgy érezte, az a bizonyos perc már a küszöbön toporog. Két kezébe temette arcát.
- Én családos apa vagyok - nyekeregte. 
Ujjai között a Minatóra pillantott, aki a tálca fölött guggolt, s kíváncsian méregette annak tartalmát. Megbökdöste a süteményt, majd felkapta, hogy bele kóstoljon. Fugaku azt a pillanatot választotta ki, hogy közbe avatkozzon. Elkapta hátulról a szőkét és magára rántotta, közben kicsapta az édességet a kezéből. Hanyatt vágódtak mind ketten.  Minato könyökkel gyomorszájon vágta Fugakut, hogy értésére adja, jobb ha el ereszti. Mikor már egymás mellett gubbasztottak, Fugaku a gyomrát dédelgetve, Minato a tálca tartalmával szemezve, Fugaku vádlón mutatott a Namikazéra. 
- Eszednél vagy? 
- Miért is? - húzta maga alá a lábait Minato és jó kedvűen kapaszkodott lábfejébe. 
Vágyott az édességekre, és Fugaku akcióját is murisnak találta. Úgy döntött kiélvezi a helyzetet. 
- Mi van ha mérgezett? 
- Nem lenne rá képes. 
- Fogadunk? És mi van ha tudatlanul mérgezte meg? Nem tudja hogy vámpírok  va... - Minato rögtön magához kapott egy fadarabot, ami a legközelebb esett hozzá az asztal tartalmából, és izomból Fugakuhoz vágta, aki készséggel terült ki. 
- Halkabban! - sziszegett rá Minato.
- Cseszd meg... - tápászkodott fel az Uchiha a homlokát  maszírozva.  - Ha szólsz is megértem. Nem kell hozzám vagdosni minden szarságot. 
- Ez kézen fekvőbbnek tűnt - vont vállat a szőke. 
- Elegem van! - tápászkodott fel Fugaku. - Ti nem vagytok normálisak. Ha tovább maradok megöltök. 
Minato vigyorogva követte barátját. 
- Képes lennél hagyni, hogy "megmérgezzen" ? - támaszkodott a falnak. 
- Nem érdekel. Én szóltam.
- Képes lennél hagyni, hogy egy nemes meghaljon, úgy, hogy benned él a tudat, te megakadályozhattad volna? 
 Fugaku fogát csikorgatva fordult vissza Minato felé. Az erő amit felé küldött a szőke teljesen megbénította. S bár tudta, hogy csak szórakozik vele, még is volt benne valami parancsoló, figyelmeztető is. 
 - Dehogy is, soha... uram. 
Elégedetten bólintott Minato, majd vissza indult a szobába, nyomában Fugakuval. 
- Azt hitted hagyom, hogy rám hagyd az egész munkát? - hajolt le egy süteményért. - Ne is álmodozz - fordult szembe a morcos Uchihával. - Ketten okoztuk a káoszt, ketten is hozzuk helyre. 
- Ch. Teszek rá. 
- Látom vissza tért a pimaszságod. 
- ... Uram. 
- Jó kis fiú! - paskolta meg Fugaku arcát, majd egészben bekapta a kezében tartott süteményt.  
Fugaku lélegzet vissza fojtva bámult a szőkére. Készen állt gyomron vágni, ha valami rendelleneset látna rajta. Minato gyanúsan sokáig maradt csöndben. Tekintete üvegesen vetült barátjára. 
Fugaku arcán végig söpört a rémület. Megragadt a férfi karját, enyhe terpesz állásba állt, kihúzta magát, megfeszítette a karját, majd lendületet vett, hogy kiokádtassa az ételt. Ám mielőtt véghez vihette volna mentő - ám fájdalmasnak ígérkező - tervét, Minato átlátva a készülőben lévő veszélyt, kigáncsolta a feketét, aki nyekkenve vágódott a talajhoz.
Földhöz szorította Fugakut, aki nyöszörögve próbált meg kiszabadulni, még mindig nem tett le életlentő tervéről. 
- Nyugi! - vigyorgott rá sugárzó arccal Minato. - Jól vagyok!
- Mi van? Jól? - ráncolta össze a homlokát Fugaku értetlenül. - Akkor meg...? 
- Ezt meg kell kóstolnod! - nyúlt ki a tálca felé Minato, és amint elérte a kiszemelt édességet, azzal a lendülettel amivel megfogta, az ellenkező Fugaku szájába tuszkolta.
Az Uchiha megpróbálta kiköpni az édességet, ám Minato nem hagyta neki. Vigyorogva erőszakolta le a torkán. 
- Na? - pislogott türelmetlenül a sokkos állapotban lévő férfira. - Érzed? Na? Na? Na? 
- Ez... 
- Igen? - mászott le róla Minato izgatottan. 
- Ez valami... - ült fel Fugaku, miközben a megfelelő szavakat kereste. 
- Varázslatos? - sürgette Minato. 
- Az! - csapott le rá Fugaku rögvest. 
- Ugye? Ugye!  - kapta ölébe a tálcát, s rögvest betolt még egy pár süteményt. 
Miután elpusztították az összes süteményt elégedetten dőltek ki a kanapén.  Elpárolgott minden gyanúja az Uzumakival szemben Fugakunak. 
- Öcsém, ez jól esett.
- Nekem mondod? - lehelte ki szinte a lelkét is Minato. - Tudtam én hogy nincs vele semmi baj... 
- Ja... tudom. Én is ezt mondtam  hunyta le a szemeit az Uchiha.
- Mondtad te a fenéket! - lökte le Minato a kanapéról. 
- Oké! Nyugi már! Így is sajog már minden tagom! - térdelt fel a kanapé mellé, majd kiterült rajta. - Ha jól érzem, kész az ebéd... - szimatolt bele a levegőbe.
- Most hogy mondod... Valami nem stimmel! - pattant fel ülő helyzetbe Minato. A másodperc egy tört része alatt komollyá vált az ábrázata és a konyha felé fordult. - Megyek, meg nézem... - állt fel, majd kezébe vette a tálcát. 
- Én addig... 
- Ne is álmodj róla! Állj neki, folytasd a takarítást! - utasította hátra sem fordulva. 
Fugaku kelletlenül, nyöszörögve felállt a kényelmes kanapéról és neki állt a szobának. 
Minato homlok ráncolva sétált a konyha felé. Valami nem stimmelt, kifejezetten nem. Kushina túlságosan is nyugodt volt ahhoz képest, hogy párperccel ez előtt képes lett volna egy evőeszközzel gyilkolni. Érezte, hogy szíve egyenletes ütemben vert, hogy a légzése lelassult. Teljesen más volt, mint eddig. 
- A lelke is nyugodt - jegyezte meg amint belépett a konyhába. 
Nem várt látvány fogadta. Az ebéd feltálalva gőzölgött az asztalon, a konyha ragyogott, Kushina pedig édesdeden szunyókált az asztalra borulva. 
Minato szíve melegséggel telt meg amint rá pillantott a lány arcára. Letette a tálcát, majd oda sétált hozzá, s le guggolt elé. 
Olyan gyönyörű volt, az arca szinte tökéletes, akár csak egy porcelán babáé. A szempillái szokatlanul hosszúak voltak, az ajkai hívogatóan piroslottak, vörös hajzuhataga fátyolként terítettékbe hátát s egész testét. A kezén ott díszelgett a kötés, mellyel el látta a sérülését.  Minato két kezébe vette, majd lágy csókot hintett rá. Szidta magát, hogy ennyire el veszítette a fejét, amint megérezte a lány vérét. Most még szerencséje volt, hogy Fugaku meg jelent, így elterelte a gondolatait a lány védelmezésével.  De mi lesz legközelebb?
Bűnbánóan ráncolta össze a homlokát. Nem engedheti meg magának, hogy veszélybe sodorja Kushinát. Lágyan simogatta a sérülést miközben energiát sugárzott át a lány testébe, tudta hogy megfog gyógyulni, hisz nem volt életveszélyes a sérülése, de nem bírta elviselni a tudatot, hogy minimális fájdalma is legyen Kushinának. 
A lányban lejátszódó érzéseket tisztán érezte, még miközben aludt is Kushina, tudta, hogy most már minden rendben vele. Miután végzett mosolyogva pillantott az alvó lányra. Az egész arckifejezése meg változott. Kisimultak az aggodalom ráncai az arcán, sokkal nyugodtabb lett mint volt. 
Akaratlanul is megsimogatta gyengéden a rózsaszín arcot, majd lágy csókot hintett a homlokára. 
- Minato - szólalt meg Kushina, s a férfi döbbenten bámult le rá. Még mindig aludt, álmában beszélt. 
Kissé szíven ütötte a tény, hogy róla álmodhat, és még beszél is álmában... róla. Lehajtott fejjel markolta a pólóját a szíve tájékán. Úgy érezte, mint ha a szíve kiakart volna szakadni a helyéről, ólom nehézzé vált, meg akart tőle szabadulni. 
- Minato... - suttogta újra. 
S ő feszülten figyelt rá. 
- Te...
Mond ki! Mond, hogy szer... - fohászkodott magában, ám a lány szava félbe szakította. 
- Idióta...
Megsemmisülten hajtotta fejét az asztallapra. Komolyan? Idióta? Mi a fenéről álmodhat? 
Csalódottan pillantott fel újra rá, hátha fog még valamit hozzá fűzni a mondandójához, ám Kushina tovább aludt, békésen, szótlanul. 
Megrázta a fejét lemondóan, majd úgy döntött, jobb, ha fel viszi a lányt a szobájába. Óvatosan a karjaiba vette a mélyen alvó lányt, majd el indult a szobák felé az emeletre, ám alig tett pár lápást Fugakuba ütközött majdhogynem. 
- Vissza hoztam a villát, sikerült kioperálnom a falból. - emelte fel a "fegyvert". - Hoppá... - eresztette le. - Bealudt a hercegnő? 
- Be, és ne hívd hercegnőnek. Nem hinném, hogy méltányolná. 
- Teszek rá - vont vállat Fugaku, majd behajította a villát a mosogatóba. - A mai nap után ez a legkevesebb. - emelte fel a kezeit, majd mint ha varázsolni akarna, táncoltatni kezdte ujjait, s elindult Kushina felé. - Addig örüljön, míg nem teszek mást. 
- Azt próbáld meg - sötétült el Minato tekintete. 
Fugaku legyintett. 
- Nyugi, nem bántom egy újjal se. 
- Azt jól teszed - kerülte ki Minato, majd megindult az emelet felé, nyomában Fugakuval. - Amúgy, miért is jöttél át? 
- Miért is? - morfondírozott el Fugaku. - Ja, igen. Mikoto küldött, hogy ellenőrizzelek le titeket nem " huncutkodtok-e ", az ő szavaival élve. 
Minato elnyomott egy grimaszba fulladó vigyort. 
- Itachi hogy van? 
- Egészséges mint a makk! - húzta ki magát büszkén Fugaku. - Tiszta anyja. 
- Gratulálok hozzá. Vigyázz rá. 
- Úgy lesz. 
- Remélem nem kell emlékeztetnelek mi lesz ha...
- Ne is említsd! Nem hagyom, hogy megtörténjen! Ők ketten az én életem. Ha történik velük valami... nem kell ide a tanács. 
- Fugaku, segítek bármiben ha kell. - torpant meg a szoba előtt Minato.
- Arra célzol, hogy...? 
- Arra. 
- Köszönöm - tette a Namikaze vállára a kezét sokatmondóan. 
- Ugyan. Ez a legkevesebb - mosolygott rá biztatóan Minato. 
- Megyek. Mikoto már vár. Biztos kíváncsi a fejleményekre. 
- Fugaku, a harcot... 
- Nyugi, nem fogom meg említeni neki. Majd Kushina úgy is beárul minket! - bokszolt bele gyengéden a szőke karjába. - Viszlát, és mond meg Kushinának ,hogy bocs a nappaliért. 
- Rendben. Később találkozunk. 
Fugaku eltűnt a lépcső irányába, Minato pedig belépett a lány szobájába. Gyengéden lefektette az ágyra, majd betakargatta. Legszívesebbe oda bújt volna mellé, de pillanatnyilag nem tehette meg. Túlságosan veszélyes volt rá nézve. Pár percig némán állt, s bámulta az alvó szépséget, hagyva hogy egész lénye a tudatába égjen, majd tudat alatt rá parancsolt, hogy aludjon, háta fordított neki, s halkan becsukta maga mögött az ajtót.
Lebaktatott a konyhába, elpakolta a hűtőbe a gondosan elkészített ételeket, majd egy tál étellel a kezében átbattyogott a nappaliba. Neki dőlt az ajtó félfának, s miközben Kushina főztjén nyamnyogott, azon filózott hogyan fogja mindezt helyre hozni, mire felébred a lány. 
Miután végzett az evéssel, arra a döntésre jutott, hogy jobb segítséget kérnie régi barátjától.
A telefonhoz lépve tárcsázta az oly rég óta ismert számot, majd miután megszűnt a búgó hang, s felcsendült a túl oldalon a hangja megkönnyebbülten köszöntötte. 
- Mit akarsz Minato? Dolgozom. 
- Tudom, tudom.  Sürgős ügyről lenne szó. 
- Mit tettél?    
- Ugyan, úgy ismersz mint aki bármit is tenne? 
Teljesen tisztában volt vele, hogy ez a kis színjáték, amit levezettek a telefonban bemelegítés kép, csak a szokásos formaságokhoz tartoztak. Születésük óta ismerték egymást, teljesen biztos volt benne, hogy tisztában van vele, nagy zűrt követett el. 
- Szóval?
- Majd nem meg támadtam. 
- Aha. És még is kit? A házaló porszívó árust? Vagy a vízóra leolvasókat?  Talán a szomszéd kutyáját...? 
- Őt - vetett végett a találgatásoknak. Kedvelte, sőt, szerette. De néha az idegeire tudott menni. 
- Mit tettél? 
- Nem bántottam... 
- Akkor? 
- Csak a nappalijukat zúztam szét, persze volt segítségem is...
- Mennyire nagy a kár? 
- Totális. 
- Mikorra menjek? 
- Mondtam már hogy szeretlek? 
- Ne bájologj. Válaszolj - parancsolt rá. 
Minato a falon lógó órára pillantott. 
- Körülbelül van három óránk.  
- Fél órán belül ott leszek. 
- Köszönöm.
- Van mit, Minato - azzal lecsapta a telefont. 
Minato mosolyogva tette vissza a telefont a helyére. Ezzel az ügy részéről el is volt intézve. 
Felpillantott az emeletre, Kushina egész lényéből áradt a zavar, a félelem és a rettegés. Minato kék szemei feketévé váltak, s egy pillanat alatt a szoba ajtaja előtt termet. Benyitott a szobába, s amit látott, teljesen ledöbbentette. 
Kushina az ágyban aludt, fölötte pedig egy idegen görnyedt. 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

hy

brigi,2014.03.11 22:18

lesz folytatás? marha jooo :D

-

Minato,2013.04.19 23:18

szia, mikor jön a kövi? :D

-

fanfickritikus,2012.12.22 21:28

hy! természetesen van kritikám.. néhány résznél már nagyon sokat enyeleg a szőke, ami még nem akkora gond, de az egész történet el van "húzva" most ugy látom végre történik valami és végre pezsegni kezd a dolog. van pár szóismétlés is, dehát kinél nincs :) ez épitő kritika volt, további sok sikert!

Re: -

nino,2012.12.24 00:14

Hello :)

Köszönöm, hogy elolvastad. Hát igen, ez nem lett a legtökéletesebb. De a kapkodás hova máshová vezethet?:D Ötlet híján húztam, csúsztattam a dolgot, és igen, most már próbálok valami izgis részt bele csempészni. Köszönöm, hogy írtál. :)

üdv. : nino

-

Saku,2012.11.27 18:26

Szia, nagyon jó lett ez a feji is. Hozd hamar a folytit :)

Re: -

nino,2012.11.28 12:22

Szia :)

Örülök, hogy tetszik :) Redben, igyekszem ^^