Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit akarsz?

2012.10.22

 Csöndesen állt a korlátnak támaszkodva. Az alatta elterülő város fényeit szemlélte. Gitártokját letette a lába mellé, majd lassan benyúlt fekete szövetkabátja zsebébe, mely a combját súrolta,  és elő vette cigarettás dobozát. Rutinos mozdulattal varázsolta elő a szálat, majd rágyújtott. Mélyen megszívta a cigarettát, majd ráérően kifújta a füstöt, csak aztán szólalt meg. 

-Mit akarsz itt?
 A mögötte álló lány hosszú hajába belekapott a szél. Könnyed mozdulattal tűrte füle mögé az arcába hullott tincseket, csak aztán válaszolt. 
-Levegőre volt szükségem – sétált mellé.
A férfi vetett egy pillantást a mellette ácsorgó lányra, majd türkiz szemei vissza vándoroltak az est fényeire. 
-Menj haza – pöckölte  le a hamut a cigi végéről. 
-Nem – rázta  meg elnézően a fejét. – Maradok. 
Némán bámulták a villódzó fényeket. Végül a lány törte meg a melankolikus csendet. 
-Rég találkoztunk itt. 
-Tudom. 
Elnyomta a parázsló csikket, majd újabb szálat varázsolt elő. 
-Még mindig cigizel – jegyezte  meg a lány mosolyogva, mintha csak egy kisfiút kapott volna rajta, hogy sütit eszik amikor nem kéne. 
-Zavar? – fordult felé.
-Nem.
-Akkor jó. Szóval, mit keresel itt? Tényleg rég volt már, hogy feljöttél ide. 
-Igen, tudom. Sajnálom. 
-Miattam ne sajnáld. Megvoltam nélküled is. 
-Sejtettem. Mond, kérdezhetek valamit?
Lustán pöckölte le a hamut a kiszáradt fűre. 
-Így is úgy is megkérdezed – vont vállat érdektelenül, de azért eldobta a cigit, eltaposta és kék szemeit a lány felé fordította. 
-A szív... Fájhat? 
-Honnan kéne nekem azt tudnom? Nem foglalkozom ilyen felesleges dolgokkal. – közölte nyersen, majd enyhébb hangon folytatta. – Történt valami?
A lány két kezét a szíve fölé helyezte, egy pillanatra lehunyta szemeit, majd szívszaggatóan elmosolyodott. 
-Nekem fáj, itt, legbelül. De nem tudom miért.
-Megbántott a szerelmed?
Tagadóan rázta meg a fejét.
-Nem. Nekem nincs most senkim. 
-Akkor miért? 
-Nem tudom – nyitotta ki szemeit és a kék szempárba fúrta tekintetét. 
-Felesleges dolgok miatt aggódsz – húzta ki magát a férfi és zsebre vágta a kezeit. 
-Felesleges dolog lenne a fájdalom? 
-Az.
-Te éreztél már ilyet?
A férfi egy pillanatig nem szólt semmit, tekintete a távolba révedt. 
-Egy nincstelennek nincs szüksége ilyen felesleges dolgokra.
-A fájdalom is egy érzés. Érzésekre pedig mindenkinek szüksége van. 
-Nekem nem. Ne feledd, én csak egy nincstelen vagyok, Dorogaya.
A lány ajkai mosolyra húzódtak. Köze sem volt az előző szomorú mosolyhoz. Ez mélyről, szívből jövő mosoly volt. Az emlékek mosolya. 
-Ezt már egyszer mondtad nekem.
-Tényleg? 
-Igen. Még régen. 
Nem emlékszem. 
-Sejtettem. Mit jelent? Még mindig nem mondtad el...
-Miért fáj a szíved? - szakította félbe.
-Hiányzik valami neki – szorította meg blúzát a szíve tájékán, majd a korlátba kapaszkodott. – De most, most nem fáj. 
-Akkor jó – ejtett meg egy halvány félmosolyt megkönnyebbülten a férfi, és neki támaszkodott ő is a korlátnak. 
-Holnap is itt leszel?
-Talán. 
-Hogy-hogy talán? 
-Sok a dolgom. 
-Tényleg? 
-Nem. Egy nincstelennek mi dolga lenne? 
-Miért mondod mindig, hogy nincstelen vagy? 
-Mert az vagyok. 
-Miért? 
-Holnap is el akarsz jönni? – terelte el a témát magáról. 
-Ha itt leszel. 
-Akkor jó – fordult mosolyogva a lány felé, aki boldogságot sugárzó arccal mosolygott vissza rá. 
-Mondd el, mit jelent a Dorogaya? Milyen nelven van?
-Oroszul van.
-Tudsz oroszul?
-Csak pár szót.
-És ez mit jelent?
- Édesem - bámult az égre a férfi. 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.